hídlap.net

Ül az ember a Facebook egyre terebélye­sedő rendszerének szegletében, a saját kis oldalán, nézegeti az ismerősök hol jobb, hol rosszabb bejegyzéseit, hozzászólásait. Aztán egyszer csak meglátja egy fiatal lány facebookos képgyűjteményét, mely napról napra bővül, és eltátja a száját. A felvételek alapján felsejlik egy új generáció lábnyo­ma, melyet, ha nem is rögtön a Holdon, de Európában járva hagy. A Reznyik Rená­ta által készített fotók kapcsán számos kérdés felmerült az újságíróban, melyek közül egyre már az interjú készítése előtt megvolt a válasz: igen, ez a nemzedék már teljes valóságában megéli a szabadságot.

- Mi a fent említett országokba tett utazásaid előtörténete, háttere, oka?
- Szerencsére már gyerekkoromban sokat utaztunk a szüleimmel, de nem ele­get. Két éve kiköltöztem Skóciába és hétvé­genként ráéreztem a városlátogatások ízé­re, azt hiszem akkor kaphatott el a gépszíj, és azóta az utazás a hobbimmá vált. Sokáig nem tudok egy helyben megmaradni, egy­szerűen ilyen típus vagyok és igyekszem minél többet látni a világból. Nem sajná­lok belefektetni sem pénzt, sem időt, sem energiát, mert a sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy lényegesen megtérülnek.



- Merre jártál, hol laktál, hogyan, mivel utaztál az egyes országokba?
- Általában élek a internet adta lehető­séggel. Igazán érdekes embereket ismer­tem meg ennek köszönhetően. Szerintem a legjobb módja annak, hogy bennfentes és hiteles információkat tudjunk meg az adott város mindennapi életéről, a helyi emberekről, szokásaikról és nem utolsó sorban ők, mint nem kívülálló szerzők útikönyveinek tippjei, tudják a legjobb helyeket a környéken, legyen az kocsma, múzeum vagy egy lakatlan sziget, amit körbe lehet biciklizni. Ez az igazi kultu­rális tapasztalat, persze egy alapvető nyi­tottságot és bizalmat igényel… Legutóbb Koppenhágában bizonyosodott be, hogy a helyi tömegközlekedést a monumentá­lis városszerkezet ellenére sem érdemes igénybe venni, hiszen minden apró utca rejt valami lefotózásra érdemeset, így a hosszú sétákra esküszöm és a térkép minimális használatára, mert eltévedni nagyszerű, főleg, hogy úgy autentikusabb helyeken kóborolhat az ember és nem csak zsúfolt bevásárló utcákon… Egyébként a fapados légitársaságok egyre bővülő járatkínálata kedvező az olyan hátizsákos turistáknak, mint amilyen én is vagyok.
- Mivel töltötted ott az időt a fotózáson kívül?
- Szeretek megismerkedni helyi fiata­lokkal, spontán szert tenni utazótársakra a vonaton és megosztani a tapasztalatokat bármilyen témában, vagy csak élettör­ténetekbe belehallgatni direkt-indirekt módon. Szeretek korán felkelni, hogy lássam a várost üresen, önmagában.



- Milyen elképzelés szerint mentél az adott helyekre?
- Szó szerint értem, hogy az élet egy nagy utazás. Ahogyan minden ember, úgy minden ország különbözik valamiben, ezeket a jellegzetességeket felfedezni, saját szememmel látni azokat a helyeket, ami­ket előtte képeken láttam és lenyűgöztek, számomra ez a legtöbbet adó életérzés.
- Milyen géppel fotóztál? Van-e szak­mai múltad fotózás tekintetében?
- Az abszolút amatőr kategóriába tartozom. Egy általános iskolás korú, középkategóriás géppel fotózok. Többen mondták már, hogy illene beruháznom egy komolyabb darabra, de inkább utaz­gatom a pénzből…
- A képekből úgy tűnik, mintha a fotózás lett volna a cél, de valóban így van-e?
- A fotók a blogomon, a www.renkovic.freeblog.hu címen is fent vannak, de mellőzöm a szakmai oldalakra való fel­töltést. Hiszen a fotóim az adott hangula­taimat örökítik meg, amik megragadnak egy-egy vidéken és szeretném ezeket az impulzusokat átérezhetővé tenni mások számára, hogy kedvet kapjanak az uta­záshoz. Nem utolsó sorban pedig a fotók „nemzetközi nyelvűek”, nem szükséges hozzájuk fordítás…
- Tervezed-e, hogy fotóidat a szélesebb közönség is láthassa?
– A közeljövőben örülnék, ha össze­hozhatnék egy kisebb kiállítás-félét Esztergomban. Hiszen a célországaim nem éppen a kedvelt, nyári üdülőhelye­ket mutatják be, hanem például a kevésbé népszerű skandináv városokat…