hídlap.net

A Hyundai H-1-ese már a kilencvenes évektől kezdve rója az utakat, bár azóta a forma, a beltér és a technikai megoldások, mint a motor jócskán megváltozott. Az újgenerációs H-1 folyamatos minőségi és műszaki fejlődésének köszönhetően látványos, praktikus, lendületes, kényelmes, meggyőző, egyszerűen jó. Olyannyira, hogy a tesztelés után az egyik legfájdalmasabb búcsút ettől az autótól kellett vennem.

Magyarországon két változatban kapható, a háromüléses haszongépjármű, illetve a nyolcüléses személyszállító. Ám mindkét verziót a 2,5 literes, változó turbógeometriájú, dízelmotorral szerelték fel. Az erőforrásnak 392 Nm a legnagyobb nyomatéka és 170 lóerős, melyet vígan pörgethetünk, sőt el is várja, hogy négyezer fölött kapcsoljunk magasabb fokozatba. Ötödikben kétezret sem pörög kilencvennél. Nyolc személlyel, jól megpakolva simán viszi a 160-at, úgy, hogy közben az utasoknak fel sem tűnik a sebesség, köszönhetően annak, hogy a motor és a menetzaj olyan halk. A gyári adatok szerint 181 kilométer per óra a vége, bár a műszerfalon a sebességmérő azért biztos, ami biztos alapon 220-ig van beskálázva, amely már lehet, hogy túlzás, viszont a 181 pedig kissé alábecslés. A motorhoz teljes összhangban egy pontos, ötfokozatú, viszonylag rövid áttételezésű kéziváltó kapcsolódik. A menetteljesítményhez hozzátartozik még a stabil futómű, amely szintén minden részletében passzol a ráncfelvarrott H-1-hez. Méretéhez és teljesítményéhez pedig igazán kedvező fogyasztása társul, városban ugyan tíz liter fölött eszik, míg országúton nyolcat.

A technikára tehát egyáltalán nem lehet panasz, ahogy a megjelenésre sem. Elődjéhez képest kissé megnőtt a karosszéria, ahogy a lámpatestek is. Ezenkívül persze markánsabb hűtőmaszkot is kapott a kaszni, de az előző generációshoz képest még szögletesebb formájú az autó. Ötajtós, elől hagyományos, hátul mindkét oldalon óriási tolóajtó enged utat a két soros ülésekhez, míg a csomagtartó fedele felfelé nyílik, bár természetesen a haszongépjárműnél a könnyebb pakolás miatt kétszárnyú ajtó zárja a csomagteret. Persze maradjunk a tesztelt verziónál, a rakodótere 851 literes, előtte pedig három üléssoron osztozhat a hét utas és egy sofőr. A beltérben nyolc felnőtt hosszútávon is kényelmesen utazhat, elől kettő, középen-hátul három-három. A kormány mögött egyetlen hiányérzete van az embernek, méghozzá a nem létező könyöktámasz miatt. Emellett nélkülözni kell még az első utasnak a beszállását segítő kapaszkodót, és mivel a sofőr oldalra ezt beszerelték, ezért érthetetlen, hogy a másik oldalon miért spórolták ki. A középkonzol látványossága mellett praktikus is, és minden vezérlő kézre áll és könnyen kezelhető. Visszatérve az ülésekhez, az egy-kettőben osztható második sor előre-hátra tolható, amellett, hogy támlájuk is dönthető. Mindkét tulajdonsága szükséges ahhoz, hogy a leghátsó üléshelyekre kényelmes legyen a beszállás. Egyetlen apróbb kellemetlenséget csupán a középső sor biztonságiöv-rögzítője okozhat a hátul ülőknek, az is csupán kicsatoláskor, mivel kissé hátracsap, ezért figyelni kell erre. Ezt az apróságot leszámítva mondhatni tökéletes az autó, főleg, hogy alapfelszereltséghez tartozik a két légzsák, elektromos, fűthető külső tükrök, ABS, ESP, a légkondi, amely elől-hátul kényeztet, mivel külön hátsó szabályozója is van, de a lista ezzel még nem ért véget, mert elektromos első ablakok, távirányítós központi zár, mp3-as CD-s rádió, ködfényszórók, fedélzeti számítógép is jár az alap H-1-eshez. A meggyőzés számomra nagyon is sikerült, így hétmillió forinttal a zsebemben ismét hozzájuthatnék a Hyundai kisbuszának élményéhez, persze akkor már, mint saját furgonhoz.

ADATOK

Méretek (mm): hosszúság 5125, szélesség 1920, magasság 1935, tengelytáv 3200, saját tömeg 2230 kg, csomagtér 851 l Motor: 4 hengeres változó geometriájú turbós dízel, 2497 cm3, max. teljesítmény (kw/LE/ford.): 125/170/3800 min; maximális nyomaték: 392 Nm/2000 min; átlagfogyasztás 8,7 l, tesztfogyasztás 10 l; CO2 kibocsátás (g/km) 230, gyorsulás (0–100 km/h): 15 s, végsebesség 181 km/h A modell ára: 6 999 000 forint