hídlap.net

Az első időkben lakótoronyként használt építményrész az évszázadok alatt bekövetkező ostromok során számos sérülést szenvedett, 1595-ben pedig az ágyúzástól beszakadt a teteje, minek következtében az eredeti magassága másfél, kétemeletnyit is csökkent. Vitéz János érsek dolgozószobának, vagy ahogy latinosan hívjuk itt Esztergomban, studiolónak használta az épületrészt. A reneszánsz híres tudósa a kor stílusirányzataihoz hűen rendezte be a belső tereket.



Ekkor készültek a négy sarkalatos erényt ábrázoló falfreskók, melyek közül a mértékletességet ábrázoló művet, több szakember is Botticellinek tulajdonítja (lásd keretes írásunkat). A lerombolt tornyot aztán a századok során elfelejtették, mígnem az 1934–38-as ásatások során újra előkerült az építmény. A hetven évvel ezelőtti feltárás és felújítás során kapta a torony azt a vasbeton födémet, mely egészen a freskó restaurálásig a közönség részére kilátó gyanánt szolgált. Dacára a többször elvégzett szigetelésnek, ez a födém nem tudta szavatolni az alatta lévő belső terek biztonságos állapotát, így az ezredforduló után már elodázhatatlanná vált egy sátortető elkészítése. Idén, a Reneszánsz Év keretén belül vált aztán „elérhetővé” a mintegy 100 millió forintos rekonstrukció, melynek során az eredeti, 12. századi, magasságában és stílusában megegyező toronytető elkészülhet, és láthatóvá válik az úgynevezett „zodiákus ív” is. Ez a belső épületrészlet a már említett beomláskor darabjaira hullott, de a 1970-es években összeállították, mindeddig azonban a nagyközönség nem láthatta. A munkálatot megelőző tervezésnél fontos szempont volt, hogy későbbiek során a Fehér torony teljes magasságának felépítése lehetséges legyen. A mind műemléki rekonstrukciós szempontból, mind pedig a laikus néző számára grandiózus látványt majdan nyújtó várcsúcs a török kori metszeteken látható tetőre fog hasonlítani – tudtuk meg Horváth Bélától, a vármúzeum igazgatójától. A kialakítás pedig nemcsak korhű lesz, de a csapadék elleni védelmet is szolgálja majd. Ennek megfelelően egy meredek dőlésszögű tető ékesíti a tervek szerint a vár legmagasabb pontját, melyre természetesen visszakerül az országzászló is. A műemléki szabályozás egyik legfontosabb pontja, hogy a felújítások során úgy kell megválasztani a beépítendő új anyagokat, hogy azok láthatóan elváljanak az eredetitől. A Fehér torony új szintjének tégláit éppen ezért az egyik nagy budapesti ipari üzem bontásából szerzi be az esztergomi beruházó, a Vízivárosban lévő dzsámi építésénél már ötösre vizsgázott Stabil Kft. A vármúzeum igazgatója reméli, hogy a tervezett ütemezést teljesíteni tudják, és ez év decemberében elkészül a torony tetőszerkezetének lefedése. Ezután – az elképzelések szerint korlátozott számban és időben – lehetséges lesz látogatók fogadása is a Fehér toronyban.

Nem véletlenül most kerül sor a vár rekonstrukciójára, hiszen 2008. a Reneszánsz Éve Magyarországon, a programsorozat Hunyadi Mátyás trónra lépésének 550. évfordulójához kötődik, Magyarország leggazdagabb korszakának állítva emléket. A komoly nemzetközi érdeklődésre is számot tartó Reneszánsz Év eseménysorozatban Esztergomnak kiemelt szerep jut – királyi és érseki székhelyként ez szinte természetes. A magyar reneszánsz erejét leginkább az adta, hogy mi, magyarok nem másoltunk senkit. Akkor már létezett egy ötszáz éves magyar állam, amelynek sajátos történelme és szerepe ismert volt egész Európában. Kelet és Nyugat között félúton, Szent István, III. Béla, Szent László, IV. Béla idejéből származó hagyományrendszerrel rendelkező nemzetként tartottak számon minket. Esztergomnak különösen komoly szerep jutott ebben az ötszáz évben, hiszen jó háromszáz évig fővárosa volt az országnak, és azután is megmaradt fontos kulturális, egyházi és politikai központnak. Ez alatt az idő alatt olyan művek keletkeztek, mint az esztergomi Mátyás-kori falképek, melyek nemcsak az országban, de Európában is egyedülállóak. A Mátyás kori reneszánsz művészet sajátos jellegzetessége volt, hogy a gótikát és az eszményi, filozofikus ideákat a látvány valószerűségével és az akkori olasz stílussal egyesítették, létrehozva így egy olyan új szintézist, amely sehol máshol a világon nem létezik. Ez a magyar reneszánsz, mely nem az olasz minta utánzása, hanem egy kiérlelt egyedi stílus.

A Reneszánsz Év kapcsán állami támogatásban részesültek ezzel a történelmi korral foglalkozó új szellemi, zenés, irodalmi alkotások, a tudományos konferenciák és kiadványok. A programévbe bevonták a diákokat is, A reneszánsz nyomában címmel országos gyermek- és ifjúsági képzőművészeti pályázatot hirdettek, általános és középiskolások számára. Szintén a Reneszánsz Év jegyében nyílt meg a fővárosban a Waxmúzeum. Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél CodeEx címmel és Reneszánsz Panoptikum alcímmel nyílt kiállításon a korabeli jelmezekbe öltöztetett figurák segítésével számos híres történelmi alakot idéztek meg.

A tárlatnak esztergomi vonatkozásai is vannak, a Reneszánsz Panoptikum a jeles korszak reprezentatív szereplőit kívánta bemutatni, ezért elengedhetetlen volt az esztergomi kötődésű, illetőségű hírességek kiállítása is. A magyar reneszánsz esztergomi szereplői közül így látható Vitéz János érsek, Bakócz Tamás érsek, valamint Beatrix királyné is, aki férje, Mátyás király halála után Esztergomban élt egy darabig.

Szintén a megújulás korszakának megidézését szolgálta idén augusztusban „A fogyasztói kultúra újjászületése Esztergomban” című program, melyet az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület és a Tudatos Vásárlók Egyesülete rendezett. A biofaluban a sajátosan magyar közösségi hagyományok bemutatásával arra hívták fel a közönség figyelmét, hogy a honi tradíciók tudatos előnyben részesítésével sokat tehetünk az „újjászületésért”.

A híres esztergomi tárogatómuzsika nélkül telnek el a következő hetek, hónapok, ugyanis a toronytető-felújítás miatt leszerelték a berendezést és még nem találtak új helyet neki. Ahogy azt korábban már megírtuk, pontosan lapunk szorgalmazta közel egy hónapja, hogy a lerobbant készüléket kijavítsák és újra megszólaltassák. Nem sokáig örülhettek azonban a tárogatózene „rajongói”, mert pár hét múltán, az említett beruházás miatt a gyönyörű és múltat idéző muzsikaszó ismét elhallgatott. Az önkormányzat munkatársai most keresik a megoldást, hogy a népszerű tárogató újra „szárnyra kellhessen”.

Továbbra is nyomon követjük a Botticellinek tulajdonított falkép „utóéletét”, melyet az 1930-as években tártak fel először, és ez egy olyan európai jelentőségű együttesnek a részlete, amely a korszakra jellemző szellemi átalakulást is jelképezi. Az 1460-as években készült freskósort a Wierdl Zsuzsa vezette szakmai csoport restaurálja. A restaurátoroknak meggyőződése, hogy a Mértékletesség című freskón látható arcprofil, a többi formai részlet, valamint a színhasználat, az aranyozás, a dekorativitás, és főleg a filozófiai elmélyülésre való hajlam mind Sandro Marianora, azaz Botticellire utalnak. Az Esztergomban található falfreskó vizsgálata során a munkában résztvevők előtt egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az itt alkotó festő tehetsége, érzelmi gazdagsága, biztos technikai felkészültsége Botticellihez kapcsolódik, az ő szenzibilitása, dekorativitása, könnyedsége, zeneisége könnyen felismerhető a képen. Főképp Botticelli olyan korai alkotásaival feltűnő a hasonlatosság, mint a firenzei Accademia Képtár Santa Maria Nuova templomból származó Madonnája; a lefelé tekintő, háromnegyed profilú arc művészi megjelenítése a Temperancia édes testvére. Ugyanígy sok közös vonás kapcsolja képünket a bostoni Eucharistia-Madonnához, a nápolyi Capodimonte Galéria Madonnájához, a londoni és a párizsi korai Madonnákhoz, valamint a londoni National Gallery Királyok imádásának Madonnájához. Itt a térdelő királyok hosszú hullámos hajának dekoratív festőisége és könnyed ritmusú esése rokon a Temperancia lobogó haj ábrázolásával. A hajnak talán egyetlen reneszánsz festőnél sincs oly komoly szerepe az alak megjelenítésében és személyiségének jellemzésében, mint Botticellinél. A Vénusz születésén hág a tetőfokra a kibontott, lobogó haj szerepe a mű formai és tartalmi felépítésében, s azt laikusként is megjegyezhetjük, hogy az esztergomi alkotás igen hasonló ehhez a képhez.

Ebben az évben jöttek el a talján Medici alapítvány vezetői is Esztergomba, hogy saját szemükkel lássák a nevezett freskót. A nemzetközi hírű szaktekintélynek számító Bruno Santi által vezetett tudóscsoportnak másfél órás előadásban vázolta Prokopp Mária és Wierdl Zsuzsa a felfedezést, melyet az olaszok teljes elismeréssel üdvözöltek, és annak állításait kivétel nélkül elfogadták. A professzorasszony és a restaurátor a vitatott eredetű falkép kapcsán felhívta a figyelmet arra is, hogy komoly ellenérv eddig nem hangzott el a felfedezéssel kapcsolatban, tavaly a hazai sajtóban legfeljebb azok szólaltak meg, akik nem látták az alkotást, vagy nem számítanak szakértőnek a témában. Újabb fejlemény volt az alkotással kapcsolatban, hogy idén Firenzébe és Párizsba is meghívták az említett két szakembert.

Pöltl Zoltán