Hídlap.hu

Valahogy úgy alakult, hogy megjelenésekor nem próbáltuk ki a Civicet, később pedig már nem sok értelme lett volna egy idehaza is százával futó autó bemutatásának. Ugyanakkor mindig is szerettem volna beleülni, és megtapasztalni a kollégák által leírt, túlnyomó részt dicsérő megállapításokat.

Na meg persze kipróbálni, hogy vajon mitől fakad letörölhetetlen vigyor a Honda tulajok arcán, amikor leszabályozástól leszabályozásig forgatják a bizsergető hangú szívómotort. Már-már úgy tűnt, hogy végképp lemondhatok a próbáról, és várhatom a következő generáció megjelenését, amikor a Honda, hogy egy kicsit felpezsdítse a modell iránti keresletet, piacra dobta a speciális változatot, Szabó Gábor, a cég PR-ese pedig kezembe nyomta a kulacsait.
A speciális kivitel lényegi ismertetőjegyei: „füstös" felnik, optikailag szélesített kerékjáratok, alacsonyabbra húzott lökhárítók, belül pedig bőr-szövet kombinációjú ülések. Mondhatnánk nem sok, így első hallásra, pedig ennyi éppen elegendő volt ahhoz, hogy a teszthét alatt sokan Type-R csúcsmodellnek nézzék a tűzpiros Civicet.
Pedig ebben az autóban sajnos nem a kétliteres, 200 lóerős motor dörmögött, hanem „csak" az 1,8-as, 140 lóerős erőforrás, igaz, egy családi kompakt esetében ez bőven elegendő, különösen a Honda tálalásában.
Az autó természetesen nem csak kívülről tűnik ki a vetélytársak közül, bent tovább erősödik az Enterprise-hangulat: a kezelőegységek, beleértve a klíma és rádió vezérlést is, mind sofőrközpontúak, mint ahogy a műszerek is mind a vezetőt ölelik körbe - számtalanszor leírták már, de nincs jobb szó erre, úgy érti magát az ember a bal egyben, mint egy pilótafülkében. Ez még annak ellenére is igaz, hogy valódi fülkében még nem volt szerencsém ücsörögni, ami valószínűleg kifejezetten jó hír az emberiségre nézve.
Ami pedig a legfurább mindebben, hogy elég néhány perc ahhoz, hogy a szokatlan kialakítást otthonosnak érezzük: tökéletes az ergonómia, mindez úgy, hogy a tervezőmérnökök minden eddigi szabálynak és módszernek fittyet hánytak.

Illetve majdnem tökéletes: a nyomógombos indítás olyan, mintha utólag szerelték volna be. Az ember a hagyományos helyen, a kormányoszlop jobb oldalán lévő nyílásba illeszti a slusszkulcsot, majd ugyanitt gyújtást ad. Ezt követően a kormány bal oldalára került indítógombra tenyerel, és így kel életre az erőforrás. Magyarán, az egyszerűsítés érdekében fejlesztett kulcsnélküli rendszer eredménye itt egy kétkezes mutatvány, ami több, mint értelmetlennek tűnik, különösen, hogy a motor leállítása a hagyományos módszerrel történik.

A rendszer egyébként megszokható, ráadásul ha már jár a motor, nem sokat fogunk gondolkodni ezen.
A „csak" 1,8-as, „csak" 140 lóerős i-vtec ugyanis párját ritkítóan jól muzsikáló erőforrás, különösen a hatfokozatú manuális váltóval, ami tanítani valóan pontos, gyanítom, a konkurenseknél évek óta tanulmányozzák a Honda szerkezeteit. Az eredményeket tapasztalva, hiába.
Menet közben e kettős hatványozottan bizonyít, bár valójában nem kellene sokat használni a váltót, hiszen az erőforrás rugalmasságára jellemző, hogy városban 45-50 kilométeres sebességnél nyugodtan haladhatunk kettesben, vagy akár hatodik fokozatban is, vármérséklettől és forgalmi szituációtól függően. Hasonló a helyzet országúton is, ahol nyugodtan akár hármat is visszagangolhatunk egy-egy forszírozott előzésnél, hiszen a maximális nyomaték 4300-as, a maximális teljesítmény pedig 6300-as (!) fordulatnál áll rendelkezésünkre. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ezt egy Civic tulajdonos legalább időnként ne használná ki, és ne forgatná a motort leszabályozásig, miközben nem tolakodó, de azért jól hallható aláfestés érkezik az első ködlámpák formáját követő, két oldalt kivezetett háromszögletű kipufogókból. A Civic most tesztelt változata a tökéletes relax-partner, különösen a tavaszodó Pilis szerpentinjein jó társ ahhoz, hogy kiszellőztessük gondolatainkat.

Az autó külsejét szándékosan hagytam a végére, hiszen a különleges formát mára már megszokhattuk, így túl sok újat nem tudok róla mondani. Aki egy kicsit érzékenyebb a részletekre, az azonban sokáig tud gyönyörködni a parkoló Hondában is: az első és hátsó lámpatestek hasonlósága, a már említett ködlámpa-kialakítás és kipufogóvégek párhuzama, a remekbe szabott kilincsek az első ajtókon és a számtalan más apróságnak köszönhetően minden szögből tud valami újat mutatni a Civic, ami ennyi év után nem kis teljesítmény.

Aki meg tudja szokni a furcsa formát és belső kialakítást, az nem fog csalódni a Civicben, ami úgy tud egyszerre a család mindenese lenni, hogy közben nem mindennapi vezetési élményt is nyújt.

Adatok:
Motor: 1799cm3, teljesítmény: 103 kW (140 LE)/6300, nyomaték: 174 Nm/4300.
Méretek: hosszúság 4270 mm, szélesség 1785 mm, magasság 1460 mm, tengelytáv 2620 mm. Saját tömeg 1266 kg, megengedett össztömeg 1656 kg, csomagtartó 456 l.
Menetteljesítmények: gyorsulás (0-100 km/óra): 8,9 mp, végsebesség: 205 km/óra. Átlagfogyasztás: 6,6 liter/100 km. Tesztfogyasztás 8,4 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 155 g/km.