Hídlap.hu

Az Uránia története, felépítése, célja

Az „almanach” eredeti értelmezésben olyan időszakos kiadványt jelent, amely tudományos, ismeretterjesztő és szépirodalmi irásokat egyaránt tartalmaz. Egy ilyen almanachot hozott létre Beimel József és Szeder Fábián Esztergomban. Az előzményekhez hozzátartozott, hogy Beimel, az Uránia kiadója, 1820. július 19-én kérelemmel fordult Rudnay Sándor hercegprímáshoz, hogy engedélyezze Esztergomban, a szabad királyi városban és a prímási székhelyen egy könyvnyomda felállítását. Beimel nyomdája az engedély megkapása után 1821-ben kezdett működni és csakhamar könyvkereskedéssel is bővült. Ez volt Esztergom első könyvesboltja. Az Uránia irodalmi zsebkönyv szerkesztője az a Szeder Fábián volt, aki a kezdetekkor már ismert volt a városban, hiszen gimnáziumi tanulmányait részben Esztergomban végezte. Kapcsolata a várossal később sem szakadt meg, 1808-tól három éven át a bencés gimnázium tanára volt, de 1826-tól 1830-ig igazgatóként is dolgozott itt. Az Uránia kiadása is erre az időszakra esett. Az almanach megszületését Szeder Fábián szerkesztő és Beimel József kiadó 1827. október 24-én jelentette be. Közölték, hogy az új zsebkönyv 9 x 11 centiméteres kis formában, új és apró betűkkel, „csinos papíron”, szép képekkel fog évenként megjelenni. Az almanach alapítói egyik céljuknak tekintették, hogy közreadják a „kezdők jelentősebb munkáit”, illetve, hogy ezáltal felkarolják a fiatal írónemzedék, a másodrangú szerzők köreinek tagjait. Az első szám 1828-ban jelent meg. Az Auróra nevű kiadvány mintájára készült, de szebb kivitelben, s mivel Kálmán József pesti Urániája 1795-ben megszűnt, a szerkesztő bátran választhatta az Uránia nevet a zsebkönyv címének. Az első szám közli is Uránia istennő felhők fölött lebegő alakját, Gerendás József „Esztergami fi” rajza alapján. Az almanach szerkezete mai szemmel nézve meglehetősen bohémnak tűnik, de ez tán nem az Uránia hibája, inkább a jelenkor emberének médiától sújtott fantáziájáról árul el sokat. A kötetben tartalomjegyzék, kalendárium, vegyes tartalmú szépirodalmi rész, mellékletek, vagyis metszetek és kották voltak találhatók. A metszeteket többnyire az irodalmi művek illusztrálására használták. A kották azt bizonyítják, hogy a színdarabokat és megzenésített verseket előadásra szánták. A szerkesztő a szépirodalom, az ének-zene és képzőművészet együttes hatását kívánta célja elérésében felhasználni. A műfajok sokszínűsége és változatossága mögött határozott szerkesztési program figyelhető meg. Az almanach készítői, összeállítói figyelembe vették az olvasóközönség igényét és ízlését, de az ízlésformálás szándékáról sem mondtak le. Arra vonatkozólag, hogy az Uránia anyagilag sikeres, nincs mára fennmaradt adat, de sejtet valamit a zsebkönyv formátumú almanach gazdasági sikeréről, hogy Beimel József kiadó igényes nyomdász és jómódú üzletember volt, aki nem bocsátkozott bele ráfizetéses üzletekbe. A szerkesztés menetéről is csak töredékesen árulkodik a kiadó és a szerkesztő közti levelezés. Ezekből kiderül, hogy nemcsak a szerkesztőt, de a kiadót is „bombázták” a szerzők műveikkel, ezeket Beimel „kimustrálás végett” elküldte Szedernek. A nyomdába aztán a szerkesztő adta be a kiválogatott kéziratokat. Az illusztrációkat jelentő metszeteket a kiadó szervezte, nem egyszer bécsi alkotóktól szerezve a képeket. Az Uránia hat éven át jelent meg, az első számról tudjuk, hogy „5 váltó forint” volt az ára. Sajnos nincs fennmaradt adat arra, hogy mekkora volt a kinyomtatott példányszám, illetve nem maradt az utókorra arról sem információ, hogy hány előfizetője volt, miként terjesztették és hogy árusították az Urániát. Az Uránia 1833-ban a hatodik kötet (évfolyam) után megszűnt. Hat év alatt 2128 oldalon népszerűsítette az irodalmat és terjesztette a kor eszméit főleg észak-magyarországi és dunántúli közönség körében.

Az Uránia által közölt sokszínű műfajok

A „nemzeti csinosodást” kívánta szolgálni és ebben főleg a nőolvasókra számított, így az egyes számokban női szerzők műveit, írásait adta közre. Érdekesség, vagy tán a korra jellemző, hogy a női írók, egy kivétellel többnyire ismeretlenek maradtak. Az írók viszont gyakran érintették a nők művelődésének társadalmi emancipálódásának kérdéseit. Az esztergomi Uránia ezzel a sokszínű és tartalmas összeállításaival nem messze az ország szellemi központjától szintén részt vett a reformkor politikai és közművelődési programjának megvalósításában. Szép számban találhatunk olyan írásokat benne, melyek a dicső múlt romantikus felidézésével a nemzeti öntudat ébresztését szolgálták. Az itt közzétett vígjátékok közel álltak a kor problémáihoz. Jó társadalomrajzot adtak, s éltek mindazokkal a lehetőségekkel, amelyek a vígjátékban, mint műfajban az adott kor kérdéseinek humoros, csipkelődő ábrázolásához adva voltak. A vígjátékokban – miként kitűnik az az Urániában publikált darabokból – a műveltség fontos társadalmi kérdésként szerepelt, a mély és nemzeti darabok mellett ezek jelentették a közélet, a közízlés tükrét. Szeder Fábián szerkesztő a vígjátékokban pellengérre állította a korabeli fiatalok görögös-latinos műveltségét, a vidéki öreg gavallérok latinnal átszőtt beszédét. Egy másik szerző, Kováts Pál, az irodalmi élet ábrázolásával és a vidéki társasélet rajzával tűnt ki. Ezekből a műveiből kiderült, hogy egy Esztergomhoz hasonló helyen kevés a jó író, a vidékiek csak félénken mernek a nyilvánosság elé lépni, aminek egyik oka – Kováts szerint – hogy a kritikusok, az ítészek nem esztétikai elvek, hanem szubjektív benyomások alapján mondtak véleményt. A zsebkönyvekben közölt verses művek általában nem haladják meg a kor almanchlírájának színvonalát. E tekintélyes mennyiségű versanyag azonban poétikailag korántsem szegényes, benne a klasszikus költészet változatos műfajai mellett a modernebb formák is megtalálhatók, sőt bizonyos formai kísérletekkel is találkoztak az olvasók. Ezzel együtt az általános meglátás az, hogy az Uránia almanachköltészete nem jutott túl a szentimentális, melankolikus és reménytelen szerelem ábrázolásán. Ugyanakkor a szalonköltészet érzelgős helyzetdalai mellett szinte üdítően hatott a népies hangvételű dalok egyszerű nyelve, magyaros ritmusa. Az Uránia egyik legkedveltebb műfaja az epigramma volt. Az epigramma antik eredetű, emlék- és sírhelyeken vésték kőbe. Kis műfaj, de fejlett formaérzéket és nagyfokú tömörítési készséget igényel. Az Uránia szerzői is a kor irodalmi hagyományát követve írták meg epigrammáikat. A legtermékenyebb szerző Ponori Thewrewk József volt, aki a kötet 1830. évi számában egyszerre 22 különböző témájú epigrammát közölt. E kis költemények sokszor találóan mutattak rá erkölcsi, társadalmi fogyatékosságokra, emberi kicsinyességekre. Sylvester János óta magyarul is folyik hexameter, a nyelv mégsem bizonyult mindig elég hajlékonynak és csiszoltnak, hisz a kis epigramma nehéz műfaj, csak igazi művész tolla alól indul el a hibátlan daktiluszok halkuló lejtése.

Az Uránia szerzői stábja

Számos e kötetekben publikáló mellett, kik a magyar múlt nagy harcait, a tatárvészt, a törökök dúlását ábrázolták, megjelent a Hídlap előző számában bemutatott Czuczor Gergely, a tudós pap, költő több írása is. De a helyi művészek mellett a legnagyobbak, Kazinczy, Kölcsey, Kisfaludy, Károly is folyamatosan segítették a szerkesztő nemes törekvéseit. Velük együtt sok olyan írót, költőt találhatunk a korabeliek közül, akik a kor irodalmának, tudományosságának és közéletének kiváló képviselői voltak. Baróti Szabó Dávid a deákos iskola egyik vezéralakjának számított, aki Berzsenyi és Vörösmarty útját egyengette az irodalomban. Aranyosrákosi Székely Sándor a hexameteres nemzeti eposz egyik megteremtője volt. Fáy András a reformkor egyik legismertebb közéleti alakja, mese- és regényíró, a nőnevelés híve, megalapítója az első magyar takarékpénztárnak. Guzmics Izidor, aki költő, műfordító és nyelvújító volt, drámákkal és versekkel segítette az Urániát. Kováts Pál író, szerkesztő és orvos, akit mint novellistát Kisfaludyval és Fáy Andrással együtt emlegettek. Szalay László publicista és történész, költő és publicista, Szemere Pál sokoldalú alkotó egyéniségének köszönhetően költő, esztéta, kritikus, szerkesztő szintén az Uránia szerzői közé tartozott. Ponori Thewrewk József ügyvéd, régiség- és történetbúvár, illetve a magyar régiségek kiadója volt, de a róla elnevezett kódexről is ismerős lehet neve. Karats Teréz pedagógus és író a magyar nőnevelés egyik úttörőjeként vonult be a történelemkönyvekbe. A zalaegerszegi Császár Ferenc mint költő, novellista, az úgynevezett szalonköltészet képviselője, Dante első magyar műfordítójaként vált ismertté az Uránia lapjain is. Dálnoki Gaál József bölcseletet és jogot tanult Pesten, de versei, szatírái, elbeszélései az Urániában és korabeli folyóiratokban jelentek meg. Balás Teofil Ferenc Párkányban született, de esztergomi kapcsolatokkal rendelkezett, költeményeit magyar és latin nyelven írta. Takácsy Józsa az Uránia fiatalabb szerzői közé tartozott, versírásra a Kisfaludy testvérek buzdították, az esztergomi almanachon kívül még a Koszorúba és a kassai Nefelejtsbe is írt.