Hídlap.hu

Pifkó Péter helytörténet író Esztergomi utcák című könyvében találjuk meg a Rákóczi téren álló egykori moziépület történetének origóját. „1837-ben Hilótzky Albert megépíti a mozi épületét. A huszadik században itt nyitották meg a Kultúr Mozgót, a későbbi Petőfi Mozit”. Emellett a legfontosabb összegzés Kaposi Endre festőművész, pedagógus tollából eredt, a moziról írt tanulmányából tudjuk meg, hogy „Minden előzetes hír nélkül 1920. december 25-én az Esztergom és Vidéke hirdetési oldalán nagy bekeretezett reklám olvasható: Megnyílt a Kultúr Mozgó” A nyitó előadáson két részben bemutatatták a Damaskus csillaga című filmet, melynek első részét hat felvonásban láthatta a közönség. Kaposi Endre azzal folytatja visszaemlékezését, hogy „az új mozi” – hiszen addig Esztergomban már két másik ilyen intézmény is működött – „mindent elkövet a közönség megnyerése érdekében”. A filmszínház tehát már igen korán a nehéz versenyben résztvevő intézmények közé került, erről tanúskodik a tanulmányíró is, amikor dolgozatában kifejti, hogy a Kultúr Mozgó a város másik filmszínházaival, például a Corso-val vetekedve számos plusz szolgáltatással és komforttal bővülve próbál a nézők kedvére tenni. A Petőfi Mozi története szinte egy, a huszadik században szórakoztató iparrá fejlődött filmszínház históriájával, melynek egy-egy nagyobb korszakáról Kaposi Endre dolgozatában számos adalék található.

A szanált, eredeti építmény helyén felhúzott új konstrukció földszintjén jelenleg egy illatszer-kozmetikai áru bolt működik, érdekesség, hogy ezzel már 1921-ben is próbálkoztak ebben az épületben. De az akkori üzemeltetők ráérezve a film egyfajta vurstli jellegére, az inkább a gyengébbik nemnek szóló illatszer bolt mellett egy „Kultur Buffe” nevű söntést is nyitottak. A korabeli beharangozó reklám szerint itt „állandóan kapható hideg bor, sör, málna és citromszörp zárt palackokban, likőrök, barack, szilvórium, törköly, seprő és rum poharakban, hideg felvágottak a legolcsóbb napi áron”. Kétségtelen, hogy így már kifejezetten kedélyes mulatozássá vált a mozizás. A filmszínház sűrű tulajdonos és korszakváltásokat élt meg, melyből érdekes lehet a húszas évek második felének Kultúr Mozgóról szóló, a helyi lapban feladott hirdetése: „Október elején gyönyörűen átalakítva igazgatásom alatt, pompás műsorral nyitom meg az 1926-1927-es szezonját a Kultúr Mozgószínháznak, mint Esztergom legnagyobb, legszebb filmszínházának. Nagy művészi zenekarral, teljesen új és gazdag köntösben indul a Kultúr Mozgószínház és olyan jó műsorokat, olyan fővárosi nívójú vezetést, ötleteket biztosítok Esztergom közönségének, amilyenhez hasonlót vidéki mozi nem nyújt”. Ekkoriban még „mozgóképpalotának” is nevezték a filmszínházat. Az 1929-es év nagy fordulat, Kaposi Endre tollából tudjuk, hogy „július 25-én a Kultúr Mozgó ismét az új világcsodát hirdeti.

Magyarországon eddig megjelent első éneklő, beszélő és zenélő film, a PHONOFILM, válogatott csodás programmal, A cár gárdistája, regényes történet, 12 felvonásban”. Aztán a mozi különböző alternatív előadások bemutatására is vállalkozott, 1930-ban például hétvégenként a magyar népdalköltészetről szóló film kapcsán élőben léptek fel a korszak nagy énekes sztárjai, Császár Teri és Kelemen Lajos, őket a mozi szomszédságában működő Központi Kávéház zenekara, Sovánka Sándor cigányprímás és muzsikusai kísérték. De farsangi műsort vagy egyéb hasonló összejövetelt is szerveztek a moziban. Az 1930-as években már pedig premier moziként funkcionál, vagyis a fővárosi filmszínházakkal egy időben vetíti a legújabb alkotásokat. A filmekkel együtt fejlődött a mozgóképek reklámjai is, a helyi lapok, a plakátok egyre inkább a mozi világát egy-egy képben megformázó illusztrációval csalogatták az esztergomiakat. A moziplakát kedvesen és kellemesen harsány és színes kultusza érdekes módon pont a rendszerváltást követő években hagyott alább, illetve szűnt meg teljesen, ma már egyetlen olyan plakátot sem látunk a város utcáin, amelyen filmet reklámoznak. Régebben egy-egy jól sikerült moziplakát kész vizuális, mit több művészeti élmény volt.

Esztergomban az elmúlt évtizedek során több filmszínház is létezett. A ma élő 30-as, 40-es generáció tagjai gyerekként még járhattak egyrészt a Petőfi Moziba, a szentgyörgymezői Szabadság Moziba, illetve a 70-es években a Bottyán palota (avagy akkori tanácsháza) udvarán nyaranta berendezték a kertmoziba. Ezek mellett a 80-as években több klubmozi – a Petőfi Művelődési Házban és a tanítóképző főiskolán is volt ilyen – is várta a filmrajongókat, a kamaravetítések feléledő kultuszából aztán a Petőfi Mozi is kivette részét, az emeleten lévő kisebb helyiségben művészfilm sorozatokat láthattak a nézők. A második világháború utáni szocialista évtizedek filmkínálatában a 60-as évektől ritkítódott meg az addig főként a szovjet, illetve a KGST országok filmgyárainak termése. Talán megbocsátja nekem az olvasó, hogy mégsem szólok elítélően a 70-es évek NDK indián kalandfilmekről, hiszen a Petőfi Moziban ekkor – hollywood-i alkotások híján – ez a vasárnapi matinékkor remek szórakozásnak tűnt. A mozi a 80-as évek vége felé közeledve egyre színvonalasabb produkciókkal várta a közönséget, a rendszerváltás előtti időkig gyakorlatilag a filmes világ legjelentősebb művész alkotóinak és a szórakoztató filmeket készítők legigényesebbjeinek produkcióval találkozhatott itt a nagyérdemű. Aztán értelmetlen és szomorú trend vette kezdetét a 90-es években. A Petőfi Mozi, ugyan ismét magánkézben működtetve, mégis egyre nehezebben ment, nézői elmaradtak, a video- illetve a dvd technika térhódításával és a fővárosi mulitplex mozik népszerűségével egyenes arányban vesztette el jelentőségét. Megmaradására nem készült „átmentő” koncepció, a nehéz időszak átvészeléséről senkinek nem született jó ötlete, illetve a város bérbeadásról illetve eladásról szóló elképzelései sem keltettek érdeklődést a szakma képviselőiben. Az épületet 2005-ben bontották le, hogy helyére üzlet és társasház épüljön. A nagy időt megélt mozi háza, ahol a némafilmes korszak legnagyobbjai, a magyar filmművészet számos alkotója, az amerikai és európai mozis tradíciók legismertebb sztárjai megjelentek esténként a vásznon, immár csak az emlékekben él, ott forognak tovább a legendás vetítőgépeken a tekercsek. Ugyanakkor ezek a máig kifogástalan állapotú masinák – melyeken a „Made In Czechoslovakia” felirat olvasható – a Petőfi Mozi szanálásával is tovább szolgálták és szolgálják a filmszínház ügyét Esztergomban. 2005 év végén a Zöldházban lévő klubmozi jelentős városi támogatással nagy léptékű felújításon esett át.

A Kultúr Mozgó nézőterére modern plázafoteleket, a képminőséget nagyban javító speciális vásznat, a gépházba korszerű hangtechnikát építettek. Ezek mellett az önkormányzati támogatás kiterjedt a diákok és nyugdíjasok kedvezményes részvételére, illetve az üzemeltető költségeinek erős lecsökkentésére is. A Zöldházas időszakot követően azonban március 9-én tovább költözött az esztergomi mozi, méghozzá a városvezetés elképzelése szerint, a filmszínház a Zsinagóga emeleti előadótermében kap otthont, ahol heteken belül megkezdődhetnek a vetítések.