Mesék a fiúnevelő intézetről

Idén ünnepeljük Martsa Alajos fotóművész születésének 100. évfordulóját. A jubileum kiváló alkalom arra, hogy a 20. századi esztergomi értelmiség közösségteremtő figurája egy írása erejéig „megszólaljon” rovatunkban. A szerző „Éveim az esztergom-tábori fiúnevelő intézetben 1920-1925 (Visszaemlékezés)” című írása a későbbi fotográfus gyerekéveiről mesél. Az életrajzi szakasz egyben fontos helytörténeti adalék és már csak azért is kiemelkedő értékkel bír, mivel a több, mint ezeréves város mellett nehezebben kap szót a történelemkönyvekben a tőszomszédságában lévő Esztergom-Kertváros. Martsa cikkét – melyből részleteket közlünk most – a rovatunkban már idézett 1981-es keltezésű Esztergom évlapjai kiadványban találhatjuk meg.

Aszkézis és politika

A számtalan jellemző emberi tulajdonság egyike az ambíció, amelyet adott esetben nevezhetünk hatalomvágynak. Kevesen vannak, akik könnyedén megválnának valamely tisztségtől, amelybe a sors vagy a szerencse helyezte őket. Ezen kevesek közé tartozik Hám János esztergomi érsek.

Színjátszók a 19. századi Esztergomban

Először adunk közre olyan históriát, mely Esztergom majd kétszáz évvel ezelőtti színjátszóiról, illetve az itt működő színészi társulatokról szól. Helytörténeti rovatunk ezúttal is egy viszonylag könnyedebb epizódját eleveníti fel a legendás város történelmének. A cikk Pifkó Péter és Zachar Anna „Egy eltűnt színlap nyomában” című, 1979-ben publikált tanulmánya alapján készült.

Egy lelkiismeretes főpásztor

Könnyen hihetnénk, hogy az ország előmenetelében csak a nagytekintélyű, előkelő családok sarjai játszottak meghatározó szerepet, pedig ez korántsem így van. Gondoljunk csak történetesen a jobbágysorból fölemelkedett és kishíján a pápai tiaráig jutott Bakócz Tamásra.

A legnagyobb magyar kertész-tudós élete

Helytörténeti rovatunkban nem egy alkalommal meséltük el Esztergom utcáinak névadó hírességei életútját. Most is ezt tesszük, mégpedig a közel harminc évvel ezelőtt, az Annales Strigoniensis lapjain megjelent Geday Gusztáv tanulmánya alapján. Írásunkban Rudinai Molnár István, az Esztergomból indult európai hírű szőlészeti, kertészeti tudós életét mutatjuk be.

Egy esztergomi almanach históriája

Helytörténeti rovatunkban mindig nagy örömmel adjuk közre azokat a cikkeket, tanulmányokat, melyek Esztergomban született régi kiadványok történetét mesélik el. Ezúttal Hegedűs Rajmund, az Esztergom Évlapjainak 1981-es kiadványában publikált esszéjéből állítottuk össze írásunkat. Ebből kiderül, hogy a 19. század első felében egy viszonylag rövid időt megélt, de mégis hangsúlyos kötetsorozat jelent meg Uránia néven.

Ismét Esztergomban

A 19. század első ötven esztendeje hazánk történetének egyik legcsodálatosabb korszaka, maga a reformkor. Ekkor, 1802-ben alapította gróf Széchényi Ferenc a Nemzeti Könyvtárat, ekkor hozta létre gróf Széchenyi István a reformkor kezdetén 1825/27-es országgyűlésén a Magyar Tudományos Akadémiát, ekkor épült a Lánchíd, alkotott Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály és Arany János, ekkor lépett a színre a magyar történelem talán legnagyobb hatású szónoka, Kossuth Lajos, tette le a voksát a nemzet ügye mellé a nagyszerű jogtudós, Deák Ferenc és sorolhatnánk a végtelenségig azoknak az évtizedeknek a nagyszerű személyiségeit és vívmányait, melyek végül elvezettek 1848/49 csodálatos forradalmához és szabadságharcához. Ám arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ekkor költöztette vissza Nagyszombatból Esztergomba Rudnay Sándor bíboros, hercegprímás, Magyarország főpásztora az érsekséget.

Egy tudós pap költő élete

Helytörténeti rovatunk ezúttal egy 19. századi nagyságról mesél, egy olyan férfiúról, kiről Esztergomban, a városhoz való kötődésének köszönhetően utcát neveztek el. Czuczor Gergely életét a Vörösmarty utcában működő Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, illetve Wencz Balázs levéltáros segítségével mutatjuk be, akinek közreműködését ezúton is köszönjük.

Az őszinteségben vétkes

Mindig elgondolkodtató és számtalan kérdést vet fel, ha egy tehetséges fiatalember, akit a sors ráadásul magas méltóságba helyezett, nem tudja beteljesíteni hivatását, képtelen megfelelni a hozzá fűzött reményeknek egyszerűen azért, mert a Gondviselés rövidre szabta földi életének esztendeit. A „miért” gondolata ötlik az ember eszébe akkor is, amikor Habsburg-Lotharingiai Károly Ambrus érsek történetében kutakodik.

A Trianon után formálódó vármegye és város (II. rész)

A trianoni békediktátum után egy csonka országban lévő csonka vármegyében csonka várossá vált Esztergom. A szellemi és anyagi lehetőségeiben is megkurtított vármegye és város, miként az egész ország is, tán csak a tatár és török dúlás utáni állapothoz hasonló helyzet előtt állt ekkor. Ma élő magyarként azt kell írjuk, hogy csodálni való, ahogy a hatalmas veszteséget ért nemzet micsoda szellemi ébredéssel reagált a tragédiára. Bárdos István cikke is ezt igazolja, ennek is azon fejezete, mely a „Társadalmi és kulturális élet” címet viseli.

A „fehér barátok” atyja

Elgondolkodtató, hogy Magyarország első koronás uralkodója, István király, nem csupán Európában, de túlzás nélkül mondhatjuk, hogy világszerte tisztelt szentje az egyháznak, mi több, magát az Árpád-házat úgy is nevezték, hogy „szent királyok nemzetsége”. Ennek ellenére a magyarok még nem adtak pápát Rómának, sőt, szerzetesrend is mindössze egy van, amely magyar alapításúnak mondható, jelesül az esztergomi Boldog Özséb kanonok alapította pálosok rendje.

Hűség és bátorság

Valóban „Fidelitate et fortitudine”, hűség és bátorság jellemezte a Batthyány család minden nagyszerű sarjának életét és munkásságát kezdve a németújvári Batthyányiak grófi ágából származó bíboros, hercegprímás, esztergomi érsektől a 19. század vértanú miniszterelnökén át egészen Batthyány Strattmann Lászlóig. A család már korábban is adott a hazának bátor katonákat, tehetséges hadvezéreket, várkapitányokat, főispánokat, Horvátországnak bánokat, Magyarországnak nádorispánokat. A későbbi hercegi cím az esztergomi metropolita József bátyjára, Ádámra szállott.

A Trianon után formálódó vármegye és város

Tavaly novemberben jelent meg az Esztergom Évlapjai című és Annales Strigonienses alcímet viselő kiadvány legújabb része. A helyi históriák iránt érdeklődő olvasókkal most ennek, az „Esztergom és Esztergom vármegye 1919-1923” címet viselő tanulmánynak egyes részleteit mutatjuk be.

In Memoriam Petőcz Lajos

Helytörténeti sorozatunk Esztergom műemléki építményeinek felsorolása mellett esetenként a városhoz életükkel szorosan kötődő személyiségeket is bemutatott már többször is. Ezúttal is így teszünk, s most a művészettörténet helyi vonatkozását érintjük azon szomorú hír kapcsán, hogy egy rendkívül tartalmas életút véget ért. 2009. december 4-én az Újpest Megyeri temetőben kísérték utolsó útjára Petőcz Lajos grafikus, festő művészt. Az Esztergomhoz több életszakasza okán is kapcsolódó alkotótól Feledy Balázs művészeti szakíró búcsúzott. A legendás művész életútját a sírnál elmondott nekrológ alapján tudhatjuk meg.
Jövőre ismét járásokra osztják a közigazgatási rendszert, Dorog és kistérsége azonban nem akar az esztergomi járáshoz tartozni. Ön szerint mi lenne a legjobb megoldás?


hét képe