Bástya mögött megbúvó török fürdő

A Mattyasovszky-bástya mögötti török fürdő történeté­ről tartott előadást szeptember 16-án Horváth István, a Balassa múzeum igazgatója az esztergomi Balassa Bá­lint Társaság nyilvános ülésén. Az átfogó és fotókkal bő­ségesen illusztrált előadást Horváth István segítségével tárjuk az olvasók elé.

Aki kőbe és bronzba faragta a múltat

Szomorú hír ad aktualitást helytörténeti rovatunk mostani cikkének: szep­tember 18-án elhunyt Vigh Tamás szobrászművész. Az alkotó két, a saját pá­lyafutása szempontjából is fontos köztéri szoborral van jelen Esztergomban. Egyik ilyen műve A városalapító, mely már felállításától megosztotta a szakmai körök és a nagyközönség véleményét, a másik a Kőrösy Kollégium előtt álló lovasszobor. Vigh Tamásról, barátja, Kaposi Endre festőművész írt korábban cikket a Limes tudományos, művészeti szemlébe, az alkotóról ezzel a cikkel emlékezünk meg.

A Kakass család históriája

Helytörténeti rovatunkban ezúttal is egy neves családról mesélünk olvasóinknak. A több, mint ötszáz éves múlt­ra visszatekintő Kakass család történetében bőségesen akad izgalmas, fordulatos epizód. A cikk írója Kántor Klára főlevéltáros, aki alapos munkájának köszönhetően egy olyan írást publikál most, mely ezen família történetén át a ma­gyar, azon belül is az esztergomi história egy-egy szeletébe is betekintést enged.

István, a király – I. rész

Géza nagyfejedelem 997-ben bekö­vetkezett halála után fia, István – po­gány nevén Vajk – követte őt a méltó­ságban. A történet azonban nem volt egyszerű, hiszen Géza megváltoztat­ta az öröklődés ősi rendjét és beve­zette a primogenitúrát, (elsőszülött­ség) vagyis, hogy a tőle származó leg­idősebb fiú lép a helyébe, nem pedig Árpád nemzetségének legidősebb fér­fisarja. Ki is tört a háború Koppány és István között.

A meggyfaszipkák esztergomi hőse

Helytörténeti rovatunk aktuális részében elsőször úgy terveztük, hogy inkább ipartörténeti cikket írunk az egykori esztergomi meggyfaszipkagyárról. A levél­tárból kapott háttéranyagokból azonban kiderült, hogy a gyár alapítója és tu­lajdonosa, Oltósy Pál, személyes története több nyomot hagyott a történelem­könyvek lapjain. Ennek megfelelően a 19. század szülöttéről szól mostani írá­sunk, nem feledve abban a szentgyörgymezői régi meggyfaszipka gyárat sem.

Katonák kétkeréken (II. rész)

Augusztus 14-ei számunkban azt ígértük a helytörténet rajongóinak, hogy az esztergomi „biciklis katonai egységek” históriáját folytatjuk. Szavunkat tartjuk, így Sőregi Zoltán hadtörténeti kutató és publicista nagy cikkének második részét tárjuk az olvasók elé most. Ebben a fejezetben a „boldog békeidők”, vagyis a két világháború közötti időszak ro­mantikát sugalló, jellegzetes időszakába kalauzoljuk el a helytörténet iránt érdeklődőket, egy olyan korszakban, ami­kor a magyar katona nem csak lóháton volt igazán deli vitéz, de a kerékpár nyergében is. Az írás második felében arra is fény derül, hogy merre viseltek hadat a kétkeréken harcoló katonáink.

Katonák kétkeréken (I. rész)

Helytörténeti rovatunk mostani és következő részében nem kevesebbre vállalkozunk, mint hogy elmeséljük olva­sóinknak az esztergomi kerékpáros katonai egységek tör­ténetét. A huszadik századi história számos érdekes rész­lettel, a közönség számára eddig nemigen ismert leírással, adattal van teli. A Hídlap számára összeállított kétrészes cikket Sőregi Zoltán írta. A szerző, mint kutató és publi­cista 15 éve foglalkozik hadtörténettel, számos publikáci­ója jelent meg a témákban. 2002 óta a Magyar Hadtudo­mányi Társaság tagja.

Mese az esztergomi szíjgyártómesterekről

Több ipartörténeti írásunk után most álljon itt egy, a régi évszázadokba visszanyúló história is, melynek főszereplői az esztergomi szíjgyártók. A régies elnevezés némelyek arcára mosolyt csal tán, vagy esetleg úgy gondolhatják, hogy ez a szakma nem volt olyan fontos. Reméljük, hogy cikkünkből mindennek ellenkezője derül ki, a végvári időkben nagy fontosságot nyert esztergomi céhek működésébe kaphat most az olvasó bepillantást. Írásunk Lázár Sarolta az Esztergom Évlapjai folyóirat 1994-es számában publikált dolgozata alapján készült.

Hány az óra vekker úr?

Bacsó Péter híres filmcímét idéztük ide, hiszen ez alkalommal órákról és órásokról mesélünk olvasóinknak. A helytörténeti rovat egy különleges fejezete ez, mivel mostani cikkünkben az esztergomi toronyóra-kezelők históriáját adjuk közre. Írásunk alapját Takács József, az Esztergom évlapjai folyóirat 1994-es számában található cikke adta.

Egy esztergomi mecénás hagyatéka

Majer Istvánról nem véletlenül nevezték el az esztergomi városatyák a legújabb korban a nevelésért adományozandó díjat (melyet az önkormányzat idén június 4-én pedagógus nap alkalmából adott át – szerk), a nemes egyházi vezető ugyanis ezer szállal kötődött a 19. századi Esztergomhoz. Helytörténeti rovatunk már számot adtunk az egyházi személyiség életpályájáról, ezúttal Majer Istvánról, mint a szerteágazó témát felölelő gyűjtőről mesélünk olvasóinknak. Az 1893-ban elhunyt káptalani helytartó, az érseki szék helyelnöke hagyatékáról Pifkó Péter 1994-ben publikált cikke alapján állítottuk össze írásunkat.

Szemelvények az esztergomi iskolaszék történetéből

Egy diákvárosban, melynek történelme immár ezer évnél is korábbra vezet vissza az időben, nem kell keresni az oktatással, neveléssel kapcsolatos epizódokat. Mostani lapszámunkban a múlt heti pedagógusnapi ünnepség beszámolóját is elolvashatják az érdeklődők, melyhez kapcsolódva áll itt egy rövid összegzés az esztergomi iskolaszék helytörténeti vonatkozásairól. Cikkünket Tóth Gabriella, a Limes Komárom-Esztergom megyei tudományos szemle 1994-es első számában található írása felhasználásával állítottuk össze.

In Memoriam Csordás András

Nemrég adta hírül a Hídlap, hogy 80 éves korában elhunyt Csordás András tanár, templomos lovag. A nemes férfiútól május 14-én a Belvárosi temetőben búcsúztak családtagjai, barátai, diákjai és ismerősei. A sírnál kollégája, barátja, Koós Károly mondta a nekrológot. A családtól kapott biogáfiai kiegészítéssel megtoldva ezzel a beszéddel hajtunk fejet most Esztergom közismert tanárának emléke előtt.

In memoriam Gábris József

Helytörténeti sorozatunkban többször is volt rá alkalom, amikor a város különböző nagyságairól, kivételese személyiségeiről meséltünk olvasóinknak. A régmúlt idők kiválóságai a művészetek, a hadviselés, az egyház és sok más területen tevékenykedtek, de egy diákvárosban az sem meglepő, hogy – és már erre is volt több példa – egy tanárról szólunk a helytörténet iránt érdeklődőknek. Szomorú, de fontos kötelességünknek teszünk most eleget, amikor megemlékezünk az esztergomi tanítóképző főiskola egykori vezetőtanáráról, Gábris Józsefről. A nemrég elhunyt pedagógus temetésén kollégája, barátja, Kaposi Endre nekrológját idézzük fel.

A „kis lépések” bíborosa

Miután VI. Pál pápa 1973-ban fölkérte Mindszenty József hercegprímást, hogy mondjon le tisztségéről, de a prímás lelkiismereti okokra hivatkozva ezt nem volt hajlandó megtenni, a pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket 1974. február 5-én. Ezt követően 1976. február 10-én a Vatikán és a magyar állam közös megállapodása értelmében az új esztergomi érsek Lékai László lett.
Mennyire viseli Önt meg a mostani, extrém hideg időjárás?


hét képe