Tát históriájának első lapjai

Képekkel gazdagon illusztrált, vaskos kötet érkezett nemrég szerkesztősé­günkbe. Az „Adalékok Tát történeté­hez – 2010” című könyv, melyet Szabó József és Kátai Ferenc írt és Tát Nagy­község kiadásában jelent meg, közel ötszáz oldalas helytörténeti leírása a településnek. Rovatunkban most a kö­tet első fejezetét szemelvényezzük, de minden bizonnyal még visszatérünk erre a magvas és hasznos kiadványhoz a későbbiekben.

Gyönyörködni a lenyugvó napban

A Nagy-Duna-parton áll egy kőből faragott emlékmű, amelyet az 1933-ban elhunyt szenkviczi Palkovics László emlékére emeltek halálának egyéves évfordulóján. Az emlékhely Gáthy Zol­tán dorogi építészmérnök tervei alapján Vodicska István építési vállalkozó alkotása.

Esztergom irodalmának históriája

Mintegy két évvel ezelőtt adta ki a Laskai Osvát Antikvári­um Kőrösy László Esztergom – Történeti emlékkönyv című munkáját. A 19. század vé­gén alkotó magyar írónak egy olyan összefoglaló köte­te ez, mely nemcsak a már több szerzőtől is ismert jel­legzetességeket, de a kevés­sé tárgyalt esztergomi témá­kat is feltérképezi. Ilyen a most szemelvényezett „Esz­tergom irodalma” fejezet is, melyben a török időktől a huszadik századig mutatja be a városhoz köthető írói, mi több újságírói nagyságokat.

Lepold Antal – Esztergom művészeti gazdagságának gyarapítója

Cséfalvay Páltól, a december 6-án elhunyt kanonoktól, igazgatótól múlt heti számunkban búcsúztunk. A helytörténeti rovat ezúttal is adózik emléke előtt. Aktuális írásunkat az ő cikkéből szemelvényeztük, mely esszéjét az Esztergom Évlapjai című tanulmány kötetso­rozat 1988-as számában publikálta Lepold Antal kanonok, a Magyar Tudományos Akadé­mia és a Szent István Akadémia, kiváló művészettörténész életéről.

Istrogranumtól Strigoniumon át Esztergomig

Ha van magyarországi település, amelyre igaz a latin mondás, Nomina sunt odiosa vagyis „a nevek említé­se kerülendő”, az bizony éppen Esz­tergomra igaz, bár kizárólag csak a 20. század második felének abban a bi­zonyos negyven esztendejében. Akik azonban itt születtek, vagy ide települ­tek, ebbe az ősi városba, hogy hazá­jukon belül otthonukká válasszák és megtartsák annak, vagyis az elkötele­zett esztergomiak mindig is leplezetlen büszkeséggel vállalták és hirdették ho­vatartozásukat. De tudjuk, ismerjük-e a város nevének eredetét, történeté­nek kezdetétől?

Fejezet az esztergomi sport történetéből

Esztergom sportmozgalmá­nak 1945-től indult új korszakáról 1988-ban publikált egy hosszabb ta­nulmányt Magyar György, aki az esz­tergomi tanítóképző főiskolán volt a neveléstudományok kandidátusa. Az Esztergom évlapjai című kötetben megtalálható tizennyolc oldalnyi írás­ból az elejétől a végéig a Kádár-kora­beli hivatalos hangnem, illetve ideoló­giai beállítottság dominál. Ezzel együtt a cikk érzékletes lejegyzése egy olyan időszaknak, melyben a helyi sportélet új szakaszába ért, amikor jelentős for­dulatok, változások történtek.

Tíz esztergomi „álomkép” históriája

Ínyenc falat – így is jellemezhetnénk történelemkedvelő ol­vasóinknak azt az írást, melyet Vukov Konstantin publi­kált 1988-ban az Esztergom Évlapjai hasábjain, és melynek a „Tíz lap Esztergom műemlékvédelmi munkáiról” címet adta. A huszonkét évvel ezelőtti cikk pikantériája mára ért be, most lett igazán patinája, amikor már tudjuk, hogy az 1988-ban közzétett műemlékvédelmi tervekből mi és hogyan valósult meg.­

Egy expresszionista Esztergomban

Esztergom a művészetek városa, írtuk múlt heti számunkban. Amegállapítás főként azért is helytálló, mivel a város régóta ad otthont a különböző ágak­ban működő alkotóknak. Most Tipary Dezső festő, grafikusról, Babits Mihály kortársáról mesélünk olvasóinknak.

Esztergom vértanúja

Nem szükséges különösebb irodal­mi műveltséggel rendelkeznie bárki­nek ahhoz, hogy tudja, ki is volt az a hányatott sorsú magyar főúr, akinek a nevéhez fűződik a hazai reneszánsz költészet megteremtése. Természe­tesen Balassa Bálint, akinek a köl­tészetével zárul a magyar irodalom gyermekkora.

Hild József, a Bazilika építésze

Esztergom története egyben az építészek története – mondhatjuk, hiszen szám­talan, történelmi épület viseli e szakma legkiválóbbjainak keze nyomát. Ajelenlegi pompa is nekik köszönhető, köztük is főként Hild Józsefnek, a legnagyobb magyar klasszicista építésznek, aki nemcsak a város mai emblémájának is felfogható Bazi­lika építésében játszott főszerepet, de a Takarékpénztár, a Bibliothéka és a papne­velde (ma Szent Adalbert Központ) építése is az ő nevéhez fűződik. Cikkünket a le­xikális életrajz mellett Pattantyús-Ábrahám Ádám a BMEÉpítészmérnöki Kar, Épületszerkezettani Tanszék, nyugalmazott egyetemi tanára, a Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis III. egyik szerzőjének szemelvényezett tanulmánya alapján írtuk.

Egy festő, aki élni és meghalni vágyott Esztergomba

A több mint ezer éves város nemcsak a történelmi események, de az itt élő, alkotó, ide kötődő művészek miatt is nevezetes. Esztergom magnetikussága a politikusok, uralkodók, hadvezérek után a művészekre hatott leginkább. Ezúttal is egy ilyen históriát adunk közre, mégpedig Pirchala Imre festő­művész történetét, kinek élete több pontja is Esztergomhoz kötődött. Cik­künk alapját Salamon Sándor a Limes tudományos szemle 1997/4. számában közölt tanulmánya adta.

Esztergomi kuruc história

Remek apropója Esztergom kuruc korabeli históriájának felidézésé­re a megyei levéltárban közelmúlt­ban megnyílt kiállítás. A Rákóczi-sza­badságharc idején is fontos város volt Esztergom, miként az azt megelőző török időkben is. Az idézett kiállítás – melyről előző számunkban írtunk a Tárlatjárat rovatban és amely jövő év nyaráig lesz látható – dokumen­tum anyagait felhasználva cikkünkben visszautazunk a háromszáz évvel ez­előtti Esztergomba.

Korlelet – egy millenniumi kötetben

Számos vetületét mutattuk már be a helytörténetnek, erre Esztergom meg­számlálhatatlan okot is adott. Aktuá­lis írásunkban egy olyan kötetre em­lékezünk, melynek fiatal kora ellené­re mégis van helytörténeti értéke, bár azzal nem a címét – miszerint Esz­tergom ezeréves –, hanem a kort jelzi, melyben született. Adisszonáns kiad­vány így egyfajta memento, egy kese­rédes pillanata Esztergomnak, melyből negatívumai mellett néhány pozitívu­ma miatt is érdemes emlékeznünk.

Zászlóvita Esztergomban

Helytörténeti rovatunkban ezúttal a ma is használatos esztergomi lobogó körüli egykori vitákról számolunk be. Aközel három éven át tartó történetről L. Balogh Béni és Peragovics Ferenc adott közre tavaly decemberben egy átfogó írást az Esztergom Évlapjai című kötet­ben. Akövetkezőkben ennek a szemel­vényezett változatát olvashatjuk.
Mennyire viseli Önt meg a mostani, extrém hideg időjárás?


hét képe