Több ipartörténeti írásunk után most álljon itt egy, a régi évszázadokba visszanyúló história is, melynek főszereplői az esztergomi szíjgyártók. A régies elnevezés némelyek arcára mosolyt csal tán, vagy esetleg úgy gondolhatják, hogy ez a szakma nem volt olyan fontos. Reméljük, hogy cikkünkből mindennek ellenkezője derül ki, a végvári időkben nagy fontosságot nyert esztergomi céhek működésébe kaphat most az olvasó bepillantást. Írásunk Lázár Sarolta az Esztergom Évlapjai folyóirat 1994-es számában publikált dolgozata alapján készült.
Bacsó Péter híres filmcímét idéztük ide, hiszen ez alkalommal órákról és órásokról mesélünk olvasóinknak. A helytörténeti rovat egy különleges fejezete ez, mivel mostani cikkünkben az esztergomi toronyóra-kezelők históriáját adjuk közre. Írásunk alapját Takács József, az Esztergom évlapjai folyóirat 1994-es számában található cikke adta.
Majer Istvánról nem véletlenül nevezték el az esztergomi városatyák a legújabb korban a nevelésért adományozandó díjat (melyet az önkormányzat idén június 4-én pedagógus nap alkalmából adott át – szerk), a nemes egyházi vezető ugyanis ezer szállal kötődött a 19. századi Esztergomhoz. Helytörténeti rovatunk már számot adtunk az egyházi személyiség életpályájáról, ezúttal Majer Istvánról, mint a szerteágazó témát felölelő gyűjtőről mesélünk olvasóinknak. Az 1893-ban elhunyt káptalani helytartó, az érseki szék helyelnöke hagyatékáról Pifkó Péter 1994-ben publikált cikke alapján állítottuk össze írásunkat.
Egy diákvárosban, melynek történelme immár ezer évnél is korábbra vezet vissza az időben, nem kell keresni az oktatással, neveléssel kapcsolatos epizódokat. Mostani lapszámunkban a múlt heti pedagógusnapi ünnepség beszámolóját is elolvashatják az érdeklődők, melyhez kapcsolódva áll itt egy rövid összegzés az esztergomi iskolaszék helytörténeti vonatkozásairól. Cikkünket Tóth Gabriella, a Limes Komárom-Esztergom megyei tudományos szemle 1994-es első számában található írása felhasználásával állítottuk össze.
Nemrég adta hírül a Hídlap, hogy 80 éves korában elhunyt Csordás András tanár, templomos lovag. A nemes férfiútól május 14-én a Belvárosi temetőben búcsúztak családtagjai, barátai, diákjai és ismerősei. A sírnál kollégája, barátja, Koós Károly mondta a nekrológot. A családtól kapott biogáfiai kiegészítéssel megtoldva ezzel a beszéddel hajtunk fejet most Esztergom közismert tanárának emléke előtt.
Helytörténeti sorozatunkban többször is volt rá alkalom, amikor a város különböző nagyságairól, kivételese személyiségeiről meséltünk olvasóinknak. A régmúlt idők kiválóságai a művészetek, a hadviselés, az egyház és sok más területen tevékenykedtek, de egy diákvárosban az sem meglepő, hogy – és már erre is volt több példa – egy tanárról szólunk a helytörténet iránt érdeklődőknek. Szomorú, de fontos kötelességünknek teszünk most eleget, amikor megemlékezünk az esztergomi tanítóképző főiskola egykori vezetőtanáráról, Gábris Józsefről. A nemrég elhunyt pedagógus temetésén kollégája, barátja, Kaposi Endre nekrológját idézzük fel.
Miután VI. Pál pápa 1973-ban fölkérte Mindszenty József hercegprímást, hogy mondjon le tisztségéről, de a prímás lelkiismereti okokra hivatkozva ezt nem volt hajlandó megtenni, a pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket 1974. február 5-én. Ezt követően 1976. február 10-én a Vatikán és a magyar állam közös megállapodása értelmében az új esztergomi érsek Lékai László lett.
Helytörténeti rovatunkban ezúttal Esztergom egyik legrégebbi óvodája alapításának és szárba szökkenésének történetét adjuk közre olvasóinknak. Cikkünket a megyei levéltár igazgatójának, Csombor Erzsébetnek írása alapján meséljük el. Az ő – „Adalékok az esztergomi Belvárosi Óvoda történetéhez” című – dolgozatát a Limes Komárom-Esztergom Megyei Tudományos Szemle 1994/1-es számában találhatjuk meg.
Közel két évszázaddal ezelőtt a litográfia, vagyis a kőnyomatos képsokszorosítás elterjedésekor elkészült egy a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig tartó Duna-táj rajzsorozat. A képek máig tartó jelentőségét, illetve azok megalkotásának történetét Kaján Imre, a Duna Múzeum előző igazgatója foglalta össze „Polgári képek a birodalmi Dunáról, avagy egy művészeti eljárás születése” című írásában, melyet a Limes tudományos szemle 1997/1-es számában adott közre. A dolgozat értékét nagyban emeli, hogy a szakember a főszerepet jelentő grafikákat is mellékelte. Helytörténeti rovatunkban így a jelzett író cikkéből szemelvényezünk.
Szomorú aktualitás kapcsán ezúttal is egy Esztergomhoz kötődő jeles személyiségről olvashatnak rovatunkban a helytörténet rajongói. Csordás Eörs Mária protonotárius kanonokot április 23-án temették el Esztergomban, az egyéniségét övező rokonszenv, az általa betöltött különböző egyházi tisztségek mind arra rendelik, hogy neve ott legyen az e cikksorozatban már többször is emlegetett nagyok között.