Esztergom nemcsak volt, de lesz is

Gyerekkorától a belvárosban élő esztergomiként sokszor ötlik fel bennem, hogy mi végre hullámzik a város sorsa, és mi végre alakul így-úgy, jól-rosszul formája, külső és belső élete. A lokálpatriótákat figyelve és velük egyetértve úgy gondolom, egy-egy jelenlegi folyamat, helyzet, időszak, csak részlete a nagy egésznek, Esztergom története természetesen nem ért végett azzal, amit most tapasztalunk, a város rossz helyzete ellenére kimondható: Esztergom nem kapitulál.

Az ünnep odabent honol

Ilyenkor, a karácsony közeledte, év vége felé rendre olyan vissza-visszatérő gondolatok foglalkoztatnak, melyek egyfajta számvetései az évnek. Mi történt, mit kellett volna másképp, jobban tenni, hol hibáztam? Kik távoztak közülünk, kik ültek le újak asztalunkhoz, szűkebb, belsőségesebb körben, és ahhoz a nagy közöshöz, Esztergom és a környék közösségéhez, amely mellett mindenkinek van helye, ahol mindenkinek van véleménye, ahol érvek és vélemények ütköznek?

Virgács, avagy kire szavaz a Mikulás?

Évek óta hagyomány, hogy az esztergomi főtéren találkoznak a városi óvodák csemetéi a Mikulással decemberben. Jolopukki, a lappföldi fehér szakállas öregúr mindig nagy örömet okoz a kicsiknek, akik – ahogy ezt sok szülő, nagyszülő tapasztalhatta már gyermekeivel kapcsolatban – nagyon fontosnak tartották ezt a találkozót, ez szemük ragyogásából is jól látszik.

Nem érdekelnek a magyarázatok: fizessenek!

Esztergomi gyerekek százai, ezrei maradtak ma meleg étel nélkül, miközben egyik közlemény a másik után érkezett, érkezik a szerkesztőségbe. Olvassák el, ha érdekli Önöket, ki mit mond, ki mivel magyarázza azt, hogy ez megtörténhetett, azután szűrjék le belőle a tanulságot. Engem speciel egyik sem érdekel, nincs olyan magyarázat, ami elfogadható lenne arra, hogy éhen maradjanak a gyerekek.

Variációk a semmire

Egy darabig gondolkodtunk azon, hogy érdemes lenne mérleget vonni az elmúlt egy esztendőről. Arról, hogy mi történt Esztergomban azóta, hogy tavaly október 3-án a választópolgárok a több mint tíz éve a várost irányító Meggyes Tamás polgármester helyett Tétényi Évának szavaztak bizalmat.

Mi a véleményem?

Na most egy kicsit meg vagyok zavarodva. Oxi írása és Váczy válasza miatt. Illetve nem tudom, meg vagyok-e zavarodva, mert nem tudom, szabad-e. Azt sem igazán tudom, hogy egyáltalán leírhatok-e ilyesmit, mert hát úgy tűnik, nem nagyon szabad másként gondolkodni, mint ahogyan az most elő van írva, lám, szegény Pöltl Zoli leírta, mit gondol,  azután lásd, mit kapott, utóbb még azt is elmagyarázták neki, hogy a véleménye nem a sajátja. Elég skizofrén helyzet.

Ébredjünk együtt Jánossal!

Talán több is, mint meglepő Cserép János bejegyzése, melyet a mandiner.hu oldalon olvashattunk tegnap. A Szeretgom szülőatyja nem kevesebbet állít kommentjében, mint, hogy ha így folytatja, akkor Tétényi el fog bukni.

Híd, ünnep, jövőkép

Idén lesz tíz esztendeje, hogy ünnepélyes keretek között átadták az Esztergomot Párkánnyal összekötő, hosszú évti­zedekig komor csonkokként meredező Mária Valéria hidat. Akkor, tíz évvel ezelőtt Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda miniszterelnökök jelenlétében ünnepelte a két part a régóta várt átkelő elkészültét.

Ez így nem megy…

A Hídlap a régió lapja, és kicsit lelkiismeret-furdalásom van, hogy mindig csak esztergomi témát fejtegetünk itt a jegyzetben. Ráadásul mindig rosszhangulatú írások ezek, de mentségünkre szóljon, hogy nem tudunk sok jót írni. Olyan Esztergom, amit eddig a régió középpontjaként emlegettünk, mintha cunami sodort volna át rajta. Első nyarunk, amikor alig vannak turisták, akik vannak meg a cunamis hason­latnál maradva vagy „katasztrófaturisták”, vagy televízi­ót, újságokat vélhetőleg ritkán nézők és olvasók, hogy volt kedvük még idejönni.

Miért fura Esztergomban?

Esztergomban nehéz jónak lenni manapság. Furcsa feltételei vannak a dolgoknak. Néha valami egészen extra felajánlást kell tenni, hogy az amúgy mindenhol alap dolgok létrejöj­jenek, gondoljunk csak arra, hogy nem is olyan rég néhány képviselőnek le kellett volna mondania, hogy legyen testületi ülés. Aztán zűrzavar van az együttműködések területén, mert van, aki szerint egy hierarchikus törvényben rögzített rend­szer szerint működnek a résztvevők együtt, másik nézet sze­rint az együttműködés alapja a közös vélemény, vagy inkább az övének az elfogadása.
« Előző Következő » 1 / 1 Oldal

hét képe


Hagelmayer István emléktábla avatása a Balassa iskolában